Óbudai kirándulás a tatabányai és a budapesti netnagyikkal

2015. június 5-én a tatabányai NetNagyi Klub a budapesti Ezüstnet Egyesület invitálására Óbudán tett egy szép kirándulást. 2012 óta ez volt az ötödik közös program a két szervezet életében. Idei első utunk a Krúdy-negyedbe, a Korona utcába vezetett. A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum vendéglátóipari részét tekintettük meg dr. Saly Noémi, a múzeum munkatársa idegenvezetésével. Saly Noémi irodalomtörténész, helytörténész, író és műfordító, aki az ún. hosszúlépés sétákat is szervezi és (másokkal együtt) vezeti Budapesten. Széleskörű tudása kitűnő előadókészséggel párosul, ezért feledhetetlen élményt adott 40 fős csapatunknak.

Krúdy Gyula felújított házában talált otthonra a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum

A közgyűjtemény 1966-ban jött létre – akkor még a budai várnegyedben, az egykori Fortuna fogadó épületében. 2005 után több költözés és épület-átalakítás kényszerű nehézségei következtek az intézmény életében. 2011 őszén költöztek jelenlegi helyükre, Krúdy Gyula egykori otthonába, amelyet két szomszédos lakóházzal összeépítettek. 2014 decemberében fejeződött be a teljes átalakítás, melynek során a múzeum nagy része skanzen jellegű lett, rekonstruálva a korabeli otthonokat és vendéglátóipari egységeket.

Egy polgári otthon konyhája, hatalmas és többfunkciós tűzhellyel.

Már a folyosón ránk köszöntött a nosztalgia, amikor zománcozott táblákon korabeli reklámokat láthattunk letűnt korok áruit hirdetve. Felidézve, hogy valaha feketekávé helyett kávépótlót használtak. És milyen választék volt belőlük! A múzeumban találhatók hagyományos tárlók is, összegyűjtve és rendszerezve különféle használati tárgyakat, ruhadarabokat, tároló edényeket és eszközöket. A vásárok, a kis- és nagykereskedelem emlékei mellett gyűjtik a vendéglátóipar és a turizmus, az idegenforgalom és a szerencsejátékok relikviáit is. Láthattuk azt is, milyen felszerelést használtak munkájuk során a szakácsok, cukrászok, inasok, háziasszonyok, cselédek.


Míves kidolgozású pénztárgép a pengős korszakból

A látogató betekintést kaphat a 19. század első harmadától kialakuló éjszakai élet, és a szolidabb szórakozást, kikapcsolódást szolgáló helyek világába is.  (Ezt megelőzően nem létezett éjszakai közvilágítás, ezért nem voltak éjjeli szórakozóhelyek sem.) Megtudhattuk, hogy az első millennium idején épült városligeti mulatónegyed párizsi és bécsi minták alapján épült. Letűnt idők elfeledett szavait olvashattuk egy plakáton,  –  szála, zengeráj, sántán és a dalcsarnok – melyek valaha a szórakoztatóipar különféle helyszíneit jelentették.

A kulturális program után kulináris élvezetek következtek: ebédeltünk a Csalánosi Csárdában. Mindannyiunk étele ízletes és hatalmas adag volt. Utána egy rövid sétát tettünk a környéken, majd felkerestük a Varga Imre Múzeumot. Kevésbé köztudott, hogy a Kossuth-díjas Varga Imre nemcsak szobrokat alkotott, hanem fest is – mind a mai napig. A 92 éves képzőművész szobrai mellett festményei is láthatók itt. Különlegesség, hogy az udvaron, zöldövezetben is elhelyeztek néhány műalkotást.

Programunk befejezéseképpen elsétáltunk a Fürdőmúzeum szabadtéri látnivalóihoz, a Thermae Maiores romjaihoz. A római időkben az aquincumi légió katonai tábora állt itt. Végül szétvált a budapesti és a tatabányai csapat, és mi elindultunk a kelenföldi vasútállomásra. Elfáradtunk, de a korábbi közös kirándulásokhoz hasonlóan ismét sok kellemes élményben volt részünk. Köszönet érte Takács Márta elnöknek, aki programunkat gondos alapossággal megszervezte, továbbá Buliczka Lászlóné építészmérnöknek a városnézés alatti kitűnő idegenvezetésért.

Varga Imre alkotásai. Fotó: Szilassi Andrea

Leave a Reply